Én sosem voltam az a típusú ember, aki iszonyatosan odafigyelt volna arra, hogy egészségesen éljen vagy étkezzen. Kicsit talán ezt el is rontottam, mert hát fiatalon az ember azt gondolja, hogy az egészség egy természetes dolog, amire nem igazán kell figyelmet fordítani, pontosabban leginkább eszébe sem jut, hogy elillanhat ez a természetesnek vélt dolog, és akkor bizony az ember iszonyatosan nagy küzdelmet fordíthat azért, hogy vissza tudja kapni azt.
Akkor jön rá igazán, hogy nem hogy nem egy természetes dolog az hogy az embernek nincs problémája akár az emésztésével vagy nincs allergiája, hanem egy kegyelmi állapot. Én iszonyatosan sokat küzdöttem azért, hogy a kialakult problémáimat kezelni tudjam, és most már hála a jó égnek mondhatom, hogy mindenféle természetes dolog segítségével, gyógyszerek nélkül úrrá tudok lenni a problémákon, egyszerű figyelmet fordítva az egészséges étkezésre, elhagyva a kemény, mindenre kiterjedő diétát.
Én azonban olyan típusú ember vagyok, aki igyekszik mindenből tanulni, emellett pedig igyekszik mindenben találni valami jót, így arra jutottam, hogy ebből az egész időszakból ami már hála a jó égnek mögöttem van, a mindennapi élet részeként megtartom azt, hogy iszonyatosan sok halat és tengeri herkentyűs ételt ettem. A lazacfilé a mai napig a személyes kedvencem abból az étrendből, ami szinte semmi olyan dolgot nem tartalmazott ezen kívül amit igazán szeretni tudtam volna, vagy amit igazán jóízűen meg tudtam volna enni. Éppen ezét megtartottam azt, hogy egy héten legalább egyszer kerül az asztalra vagy lazacfilé, vagy lazacsteak.
Igazság szerint az ember ezek után a helyzetek és életszakaszok után rájön arra, hogy mindenben meg lehet találni a jót, még akkor is, hogy ha nagyon nehéz és küzdelmes szakaszon megy keresztül valaki az életében, ha mást nem, akkor azt, hogy túljutott rajta, eredményeket ért el, és már nem kell minden nap küzdelmet folytatnia az egészségéért vagy bármilyen probléma feloldásáért.